Előszó

Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.. 

Megéri élni ha nem bulizhatunk, ha csak ülünk és bámuljuk a koszos szobánk falát, arra várva, hogy mikor töri be valamelyik eszement haverunk az ablakot, hogy így mi kiszabadulhassunk a börtönünkből.  Rögeszménké vált a tömeg, nem tudunk nélkülük élni.  A zene minden unalmas, hétköznapi éjszakán átjárja a testünket, halljuk amit senki más.  Folyamatos pörgésben élünk.  Pedig nem..  Nem szedünk semmit!  Esküszünk!  Hiába pampogjuk az ősöknek " A bulik segítenek megérteni az életet..  Ott jó emberekkel, a barátainkkal lehetünk együtt! "  Nem számít.  Nem érdekli őket.  Állandóan csak a jót, a szépet keresik bennünk és nem jönnek rá, hogy ez már rég kihalt.  Már nem parancsol nekünk senki, csak a józan eszünk, ami olykor a rossz irányba vezet bennünket.  Nem tanulunk belőlük!  Miért is tennénk?  Csak sodródunk az árral és valahol kikötünk.  Legyen az akár a vég..
 

Amanda mindig is jó kislány volt.  Imádta a csendet, szeretett elmerülni egy beszélgetésben.  Koravénnek állította be magát már tizenhárom évesen, mikor még azt sem tudta igazán mi az élet.  Szüleinek nem lehetett rá panaszuk, persze így is nevelték.  Egykeként mindene megvolt, de mégsem lett fellengzős, az esze a helyén volt.  S használta is, amikor csak szüksége volt rá..  Biztos volt benne, hogy nem marad egyedül, hisz több barátot tudhatott a maga mögött.  Courtney és Maddie Freelovet akikkel minden este kibeszélték a környék legjobb facér pasijait.  Szépek és ártatlanok voltak.  Hiába lépték át a bűvös tizenkettőt, a báj, ami születésüktől meg volt bennük még mindig észlelhető volt.  Bár már sokkal nőiesebbek és ezzel érettebbé váltak.  Szerettek élni, pont akkor ez volt a lényeg..



2 évvel később (15 évesen)
A lányok barátságához csatlakozott három ember.  Chris Allnatt, Mark Hell és Alexandra Genf társaságával egészültek ki, így egy bandát alkottak.  A kislányos bájt felváltotta a nőies külső.  A hasznos beszélgetéseket, az éjszakába nyúló bulizások.  Amanda érdekes kifogásokkal bújt ki alóluk, mert úgy volt vele ő ennél érettebb és hát a szülői jóindulat is befolyásolta.  Tudta, hogy ha jóban van az ősökkel, akkor később többet elérhet.  A barátai kezdték megelégelni Amanda kisasszony örökös kifogásait és, hogy soha nem jön el szórakozni.  Egy unalmas hétvégén a barátai meglátogatták és discoba hívták  -   Amy hezitált  -  Amire nem számított, hogy a szülei beleegyeztek, hisz szerették volna ha a lányuk jól érzi magát.  Bíztak benne, ez volt a kulcs.  Attól az éjszakától kezdve Amy, mintha kicserélődött volna.  Átadta a testét a mámornak és hagyta magát sodródni az árral..


Nos, ez volt a kis előszó.  Innentől kezdve E/ 1. személyben olvashatjátok a történetet.  Körülbelül 10 - 15 fejezet lesz.  Sajnos, nem lehet folytatása..  Ha tetszett ír kommentet. 10 után friss!
Csók: Smiley